Planet társasjáték ismertető

A tavalyi év formai szempontból egyik leginkább meglepő társasjáték újdonsága a Planet volt, ami a háromdimenziós építkezés egy új szintjét emelte be a társasjátékok világába. Persze korábban is léteztek olyan játékok, amelyekben térben is kellett mozogni, tevékenykedni, ilyen pl. az absztraktok közül a Pueblo vagy a Junk Art, ahol különböző elemekből kellett építkezni, vagy az eurók világából a ma már nagyon nehezen fellelhető Ginkgopolis, ahol a lapkákat nem csak egymás mellé, hanem egymás tetejére is pakolhattuk - ezek azonban teljesen más élményt nyújtanak, mint a Planet dodekaédere.

Bolygóépítés villámgyorsan

A Planet egy könnyed, gyors családi játék, ami a kézbe fogható bolygó miatt egyedi élményt nyújt, különösen gyermekek számára. A koncepció legnagyobb értéke egyértelműen a dodekaéder, hiszen ugyanez a játék síkban meglehetősen egysíkú és unalmas lenne a műfaj olyan klasszikusaihoz képest, mint a Carcassonne, a Kingdomino vagy a Skye szigete. A térbeli építkezés kétféle hatással lehet a játékosokra: jobb esetben fejleszti térlátásukat, térérzékelésüket, rosszabb esetben azonban növelheti az analízis-paralízis veszélyét, ha valaki elveszik a térben. Mindemellett gyakorlott játékosok számára gyorsan unalmassá válhat, kisgyerekes családok azonban sokáig megtalálhatják vele a számításukat, különösen, ha a sikert meglovagolandó a szerző (akivel a magazin egy korábbi számában már készítettünk interjút) előbb-utóbb egy kiegészítőt is kiad társasjátékához.

Miért építenénk sereget, várost vagy civilizációt, ha bolygót is lehet?

A Planet valójában egy igen egyszerű, draftolós, lapkalehelyezős játék. A játékosok körönként választanak maguknak egy-egy  mágneses ötszöget, amelynek öt részre osztott felületén különböző tájtípusok találhatók (hómező, erdő, sivatag, tenger vagy hegyvidék), jellemzően lapkánként 2-3 különböző tájjal. A választott lapkát felrakják jövendőbeli bolygójuk, a hozzávetőleg tenyérnyi méretű dodekaéder valamelyik üres oldalára, és így haladnak addig, amíg a 12. kör végére teljesen be nem fedik azt. Közben a 3. körtől kezdve különféle állatkártyákért versengenek, amelyekből három verzió van: az egyiket az szerezheti meg, akinek egy adott tájtípusból a legnagyobb egybefüggő területe van; a másikat az, akinek az ominózus típusból a legtöbb különálló területe van; a harmadikat pedig az, akinek szintén egy adott típusból a legnagyobb olyan területe van, amihez valamelyik oldalról kapcsolódik (vagy egyes kártyáknál pont fordítva, nem kapcsolódik) egy másik meghatározott tájtípus. Ezek az állatkártyák a tájtípusok 5 színében érhetők el. Pontozásukra a 12. kör végén kerül sor, és darabonként 1 vagy 2 pontot érhetnek. Min múlik ez? Korábban nem említettem, hogy minden játékos a meccs legelején kap egy titkos célt, ami az 5 tájtípus egyikéhez kapcsolódik. Ha saját bolygójába elegendő mennyiséget épít be a célként meghatározott tájból, a játék végén további pontokat - mennyiségtől függően 2-t, 4-et, 6-ot, 8-at vagy 10-et - szerezhet. A játékosok minden olyan állátkártyáért, amelynek színe megegyezik célkártyájuk színével, 1, az összes többiért pedig 2 pontot kapnak. Ezen kétféle forrásból származó pontok összeadásával alakul ki a végeredmény.

Forrás: Jem magazin